No Para!

Ne parázz, ne stresszelj, mert megöl! Fordítanám le mindjárt az első másodpercben, ha nem lennék tudatában annak a ténynek, hogy ha mindjárt az első mondatban leírom a tutit, akkor nagyon nehéz lesz a folytatás. De mit nekem a könnyebb út, nem fogom meghazudtolni magam :-). 

Olyan egyszerű tanács, nemigaz?! Egyszerű, a fityfenét! Az sem egyszerű, hogy az emberlánya példának okáért egy nyüzsis nap uán teljesen ki tudjon kapcsolni a fejében mindent, és elérje azt az állapotot, hogy konkrétan ne gondoljon semmire! Évtizedek óta jógázom, elméletileg úgy kéne kivitelezni a gyakorlatsorokat, hogy elménk közben teljesen kikapcsol és semmin sem pörög…no ez nagyon nehéz feladat (talán a legnehezebb..), pár éve megfejtettem magamban, hogy vannak olyan habitusú emberek, akiknek könnyebb lehet, (vagy csak nem mutatják, hogy valójában nekik sem könnyű..), de sajnos nekem még mindig okoz némi fejtörést a gondolat nélküli állapot elérése..De most hagyjuk a jógát, meg az én nyűgjeimet, mert ezzel a kis kitérővel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy ha elsőre nem sikerül kikapcsolni, ne ijedjen meg senki, az nem azért van mert selejtes, inkább pont hogy teljesen normális, emberből van, csak még addig vélhetően nem foglalkozott a témával :-(. Persze akad némi megfontolandó praktika, ami ilyenkor akár követendő példa is lehet. Gondolok itt például arra, hogy ha aznap idegtépő napunk volt, miután végre hazaértünk, csukjuk be lakásunk, szobánk ajtaját, felejtsük el a kütyüjeink állandó nyomogatását, és saját személyiségünktől függően gondoljuk át először is, hogy minket mi lazít el. Mert hogy különbözőek vagyunk, valakinek elég ha bekapcsolja a kedvenc zenéjét és máris egy zen mester nyugalmával tekint a jövőbe, valaki a forró fürdő, illoóolajok kombóra esküszik, miközben gyertyák megszámlálhatatlan sokaságával veszi körbe magát, valaki pedig lenyom vagy 15 km-t a közeli futópályán és kiizadja magából a negatív gondolatokat… Kell egy kis önismeret, nem tagadom ahhoz, hogy az ember tudja, hogy mi kapcsolja ki a legjobban, de érdemes egyszer alaposan végiggondolni, akár kipróbálni mindegyiket, hogy kiderüljön, ilyenkor nekünk mire is van szükségünk, hogy levezessük a felgyülemlett streszt. És ami talán a legfontosabb, hogy ha már tudjuk a tuti receptet önmagunk stresszoldására még véletlenül se felejtsük el alkalmazni azt magunkon! Énidőre mindenkinek szüksége van, ha bevallja, ha nem. Hajrá az épp most kisérletezőknek, kívánom, hogy mindenki rátaláljon a maga stresszoldójára :-)!

Jó feltöltődést!

Rosam